A Tündérmadár Szalonkavadász és Kutató Egylet 2012-ben már a negyedik alkalommal vágott bele a Budai-hegységben végzett tavaszi erdei szalonka monitoringba. A megelőző évek gyakorlata szerint március 1-jén megkezdve, április 10-ével bezáróan folytak a megfigyelések hajnalban és este három megfigyelőhelyen.

Az elmúlt évekkel szemben most végre 2012. február elejének az időjárása alapján okkal remélhettük, hogy március elejére, tán már elsejére is megérkeznek az első tündérmadarak hazánkba. Azonban február végére kemény fagyokkal visszatért a tél, aztán a rövidke enyhülés után gyakorlatilag március 10-éig ismét zord időszak következett. Így nem csoda, hogy az első madarak 9-éig várattak magukra, amikor hajnalban két megfigyelőhelyen is sikerült látni egy-egy szalonkát. Ennek a késlekedésben nyilván a terület kitettsége is szerepet játszott, mert alig egy-két kilométerre a déli fekvésű területrészeken már napokkal korábban észlelték az elsőket, és azóta szinte folyamatosan láttak madarakat. Ezután viszont gyorsan nőtt az észlelések száma és a 6., illetve a 7. triádban 59 és 60 értékkel minden eddiginél magasabb lett az észlelések száma. Azonban amilyen iramban nőtt, utána ugyanolyan iramban csökkent is a húzáskori mozgás, és 8. triádban már csak 27 észlelés volt. Ezután következett egy kisebb csúcs, majd az újabb visszaesés után a megfigyelés-sorozat végén ismét felszálló ágban voltak az észlelések, még az utolsó nap is 7 szalonkát sikerült megfigyelni. Érdemes lett volna folytatni a megfigyeléseket április 10-e után is, mert a szalonkák még jelentős számban itt voltak.

Országszerte sok helyen panaszkodtak, hogy nagyon kevés a szalonka. Ennek talán a rendkívül száraz márciusi időjárás volt az oka. Az országos trenddel szemben a vizsgált területen kifejezetten sok szalonkát sikerült megfigyelni, többet, mint egy vagy két évvel korábban.
Érdekes módon a három standon a megfigyelések abszolút számaitól eltekintve a görbék lefutását tekintve nagyfokú hasonlóság mutatkozott, míg a korábbi években egymástól többször eltérő trendeket lehetett megfigyelni egy időben a különböző megfigyelőhelyek adatai alapján.
Bár az elmúlt három esztendőben jól érzékelhetően csökkent a szalonkák száma április 10-éhez közeledve, idén az utolsó két triád eredménye alapján növekedést látunk. Mint már említettem, az utolsó napon is még hét észlelés volt. Ez nem egyedülálló, hiszen a korábbi években előfordult, hogy 10-én este két szalonka is esett (és jóval többet láttunk), az viszont rendhagyó, hogy az utolsó előtt triád értékét meghaladja az utolsóé. Bár a különbség szignifikáns, a pentádok adatai már nem mutatnak hasonló növekedést.
A megfigyelések alapján nem sok egyértelmű következtetést tudunk levonni, de újabb kérdés fogalmazódik meg bennünk: vajon egy ilyen elhúzódó tavaszi szalonkavonulás után több madár dönt-e úgy, hogy az idő szűke miatt hamarabb befejezi a vonulást, és a szokásos fészkelőhelytől délebbre rak tojásokat. Természetesen ez egyelőre egy elméleti felvetés, hiszen még a vonuló állományt is nehéz monitoringozni, a hazai költőállomány felmérésére felelősségteljesen pedig egyelőre senki nem vállalkozik. Látva azonban a magyar vadásztársadalom tevőleges részvételét a monitoringban ezúton kérjük, hogy aki szalonkafészkelést tapasztal, értesítsen minket.
Negyedik esztendeje végezzük a tavaszi szalonkamegfigyeléseket az ideihez hasonló módon. Négy év adatainak birtokában már érdemes összehasonlítani az egyes esztendők összesített eredményeit (anélkül, hogy messzebbmenő következtetésekhez jutnánk). Az alábbi táblázat bemutatja az évenként észlelt madarak számát, a megfigyelési alkalmak számát és az egy-egy megfigyelési alkalommal észlelt madarak átlagos számát.

	2009.	2010.	2011	2012
megfigyelt madarak száma	324	170	197	260
megfigyelések száma	182	191	161	179
a megfigyelt madarak száma megfigyelési alkalmanként	1,78	0,89	1,22	1,45

2009-ben abszolút (324 megfigyelt madár) és relatív (átlagosan 1,78 szalonkaészlelés alkalmanként) értelemben is azóta el nem ért rekordszámú megfigyelés volt. Az ezt követő esztendőben a relatív észlelések száma (0,89) pontosan a felére esett vissza. Ennek ellenére nem merjük azt állítani, hogy ez szoros összefüggésben lenne a vonuló állomány nagyságának változásával. 2011-ben a relatív észlelések száma 1,22-ra nőtt, és ez az érték 2012-ben tovább növekedett (1,45). A már többször említett tényezők (a megfigyelési valószínűség kérdése; a megfigyelt madarak száma valószínűleg ugyanannyira a nász intenzitásával és egyéb viselkedést befolyásoló dolgokkal függ össze, mint a vonuló állomány nagyságával stb.) mellett egyértelmű összehasonlításokat azért sem tehetünk a táblázat adatai alapján az egyes évek között, mert nem mindegy, hogy az elmulasztott megfigyelési alkalmak az idény elején vagy végén voltak, amikor gyakori az észlelés nélküli megfigyelés, vagy a megfigyelés-sorozat derekán, amikor pedig nem ritka az alkalmanként öt madár megfigyelése.