A Tündérmadár Szalonkavadász és Kutató Egylet 2011-ben (az előző évekhez hasonlóan) folytatta a Budai-hegységben végzett tavaszi erdei szalonka megfigyeléseket. A korábbi tapasztalatokról már beszámoltunk a Nimródban (2010/3. és a 2011/4. számban), most pedig az idei év eredményeit és tapasztalatait tárjuk az olvasók elé.
A korábbi két év gyakorlatának megfelelően március 1-je és április 10-e között minden hajnali és esti húzáson a Budakeszi és Adyliget között lévő Julianna-major környéki három megfigyelőhelyen terveztünk megfigyeléseket végezni. Sajnos a megelőző két esztendőhöz hasonlóan a célkitűzésünk most sem teljesült maradéktalanul, hiszen a maximálisan lehetséges 246 megfigyelési alkalom helyett csak 161-ről rendelkezünk adattal.
Az első észlelésre egészen március 7-éig kellett várnunk, ami az előző két évhez képest (2009-ben március 1-jén, 2010-ben pedig március 3-án) meglehetősen késői időpontnak tekinthető. Március közepéig csak nagyon kevés észlelés történt, ezt követően azonban a csúcspont egy héten belül elérkezett. Legalábbis 21-én kiugróan magas volt a megfigyelt szalonkák száma. Ezt viszont nagymértékű visszaesés követte, de április első néhány napjáig rendszeres észlelések történtek, míg végül az előző évekhez hasonlóan április 5-e után „elfogytak” a madarak.

1. ábra: a 2009., a 2010. és a 2011. évi megfigyelés alatt észlelt szalonkák száma a három megfigyelőhely naponként összesített adatai alapján

Már 2010-ben is azt vélelmeztük, hogy a március eleji kemény, szokatlanul erős lehűlés miatt később érkezhettek hozzánk a madarak, illetve annak hatására szakadthatott meg az észlelések számának emelkedése. 2011-ben pedig még később jött a kikelet (gyakorlatilag csak március 10-e után engedett ki a fagy (lásd 2. ábra). Azzal párhuzamosan, hogy március 10-e után hirtelen melegedni kezdett az idő, ugrásszerű emelkedésnek indult a megfigyelt madarak száma is.
A három év tapasztalata alapján feltételezhetjük, hogy a március eleji hőmérsékletnek és a szalonkák érkezésének ez a kapcsolata nem véletlenszerű, hanem az idény elején hazánkban (és Európában) uralkodó időjárási viszonyok nagyban befolyásolják a vonulás megindulását, ahogy ezt többek között Schenk Jakab neves ornitológus már közel egy évszázada valószínűsítette.

2. ábra: a hőmérséklet alakulása 2010-ben és 2011-ben az esti megfigyelési alkalmakkor

Idén egy dekáddal hamarabb következett be a csúcs, mint az előző két esztendőben, de ettől eltekintve hasonlóan csökkent a megfigyelt madarak száma a vizsgálat végéig.

Az abszolút észlelési számokkal szemben (1. ábra) a megfigyelési alkalmakra vetített szalonkaészlelések száma egy kicsit árnyalhatja a képet, ezért megmutatjuk a relatív észlelési adatokat is (3. ábra).

3. ábra: a megfigyelési alkalomra vetített szalonkák száma (szalonkasűrűség)

A 2011-es évben az 5. triádtól a 11. triádig biztos volt az észlelés, vagyis itt minden megfigyelésre jut legalább 1 észlelt madár. Ez a 2009-es évvel elég jól összevág, bár attól folyamatosan alacsonyabb a sűrűség. A 2010-es év rendhagyó volt, hiszen a 6. triádig alig volt észlelés, amit mi elsősorban a hőmérséklettel magyarázunk. Február végén ugyan kellemes hőmérséklet volt és március első hetében már történtek észlelések is (1. ábra), ami aztán hirtelen megszakadt. A hőmérsékleti adatokat figyelve úgy tűnik, hogy az erős lehűlés hatására történhetett mindez. Ami az eddigi években mindig nagyon hasonlóan alakult, az az áprilisi időszak (a 11-13. triád), a szalonkasűrűség ebben az időszakban mindhárom évben folyamatosan csökkent, ami felveti a „költő”-i kérdést, hogy talán „időre mennek” a madarak? Több mint valószínű, hogy igen, hiszen a költőterületekre történő érkezés időpontja befolyásolhatja a szaporodási sikert.
Az eddigi vizsgálataink évről-évre jelentősen változó észlelési számokhoz vezettek (2009-ben 324 madár/182 megfigyelési alkalom, 2010-ben 170 madár/191 megfigyelési alkalom, 2011-ben 197 madár/161 megfigyelési alkalom). Ennek ellenére nem merjük venni a bátorságot ahhoz, hogy ez alapján bármilyen következtetést is levonjunk a vonuló állomány nagyságának változását illetően. Ilyen megállapításhoz sokkal nagyobb területre kiterjedően kellene végezni a megfigyeléseket, vizsgálni kellene a madarak megfigyelhetőségét, az ismételt megfigyelések számát, az ivarok eltérő viselkedését, és azt is tudnunk kellene, vajon mennyi madár vonul át megállás nélkül egy éjszaka alatt az országon, és marad ki ezzel a számlálásból.

Bleier Norbert – Fáczányi Zsombor