A Tündérmadár Szalonkavadász és Kutató Egylet 2010-ben a tavalyi évhez hasonlóan (lásd Nimród 2010. március), a Pilisi Parkerdőgazdaság Zrt. Budapesti és Budakeszi Erdészetének területén, a Julianna-majort övező erdőterületen végezte a megfigyeléseit 2010. március 1-je és április 10-e között. A megfigyeléssorozat elején az időjárási helyzet annyiban tért el az egy évvel korábbitól, hogy már nem volt hótakaró a területen.
Az első észlelés (1. ábra) március 3-án hajnalban történt, amikoris egy néma cvikk örvendeztette meg az egyik megfigyelőt. Ezt követően egy héten keresztül minden nap sikerült szalonkát megfigyelni, azonban rendszerint csak egy-egy példányt. Ezután viszont egy hosszabb szünet következett. 10-étől négy napon át egyáltalán nem észleltünk szalonkát, 14-én este (akkor egy standról láttak két egyes madarat), aztán 18-án hajnalig ismét „elkerültek” minket a madarak. A korábbi években ebben az időszakban már rendszeressé váltak a szalonkaészlelések. Így például tavaly március 1-jén volt az első észlelés, ami után 5-éig egy kisebb szünet állt be, azonban 6-ától folyamatosan sikeres megfigyeléseink voltak 18-áig.

1. ábra: a 2009. és a 2010. évi megfigyelés alatt észlelt szalonkák száma a három megfigyelőhely naponként összesített adatai alapján

Talán magyarázatot adhat a 2010. évi időszak alacsony észlelési számaira a hajnali és az esti húzások kezdetekor mért hőmérsékleti érték. Ezek szerint ugyanis ennek a „szalonkamentes” időszaknak az első fele lényegesen hidegebb volt, mint az ezt megelőző, illetve követő néhány nap. Ha ez a zordabb időjárás nem csak Magyarországra, hanem egész Európára kiterjedt, akkor magyarázhat egyfajta leállást a jószerivel még meg sem kezdődött vonulásban. Felmerülhet az emberben ugyanakkor az is, hogy a vonulásban nem volt változás, csupán a helyi időjárás a húzásokra volt jelentős negatív hatással, és ezért nem észleltük a madarakat. Ennek azonban ellentmondani látszik az, hogy míg 2009-ben ezidő alatt a húzás előtt a standra igyekvő megfigyelők öt szalonkát is fölvertek a földről, 2010-ben egyetlen egyet sem.
A továbbiakban a triádonkénti eredmények (2. és 3. ábra) alapján értékeljük a tapasztaltakat. Az egyik legszembetűnőbb eltérés a 2009. és a 2010. év között az 5. triádnál látható. 2009-ben március 13-án, 14-én és 15-én összesen 44 szalonkát számoltak a megfigyelők, ezzel szemben 2010. azonos időszakában mindösszesen csupán kettőt. 2010-ben ez az alacsony érték volt a 6. triádban is, ugyanakkor a 2009-es esztendő hasonló időszakára 35 szalonkaészlelés esett.

2. ábra: háromnapos időszakonként megfigyelt madarak száma megfigyelőhelyenként 2009-ben

3. ábra: háromnapos időszakonként megfigyelt madarak száma megfigyelőhelyenként 2010-ben

2010-ben a 7. triáddal kezdődően aztán ugrásszerűen megnőtt az észlelések száma, majd a 8. triádban elérte az éves csúcsot (48 példány/3 nap). Azonban amilyen gyorsan emelkedett korábban a megfigyelt szalonkák száma, ezután olyan gyorsan csökkent is (a 10. triádban ez a szám már csak 10). Ezután következett egy kisebb csúcs, majd az idény végére gyakorlatilag lecsengett a húzás (az utolsó öt napban mindössze 3 szalonkát sikerült megfigyelni, igaz, az utolsót április 10-én este).
A tavalyi évvel történő összehasonlítás azt mutatja, hogy kis (egy triádnyi) eltéréssel ugyanakkor volt a húzás csúcsa, és a legnagyobb észlelési értékek (2009-ben 54, illetve 2010-ben 48 madár/triád) sem térnek el jelentősen. 2010-ben a rendkívül alacsony megfigyelési arányt követően gyorsan fölszökött a megfigyelések száma a csúcsra, majd hamarosan vissza is esett. Idén mindössze két olyan triád volt, amikor a szalonkaészlelések száma elérte vagy meghaladta a harmincat, ugyanez a szám az előző esztendőben hét volt. Ennek megfelelően az összes szalonkaészlelés 2010-ben 170 volt a 2009-es 324-gyel szemben. Annak ellenére ilyen nagy a különbség, hogy a 2009-es 182 helyett az idei évben 191 megfigyelés adatait összegeztük.
Ha nem is állományszámlálás, de legalább egyfajta állománydinamika megállapítása szokott lenni a monitoring-vizsgálatok célja, ennek ellenére óva intek mindenkit attól, hogy ezekből a megfigyelési eredményekből közvetlen következtetéseket vonjon le az állomány változását illetően. A kis térségre kiterjedő szalonkamonitoring során sokkal inkább a húzások intenzitásáról nyerhetünk adatokat, mintsem a vonuló állomány nagyságáról. Ugyanazon kereső hím vagy vetélkedő hímekből álló, esetleg egy tojóból és kakasból álló, tehát párt alkotó cvikk is többször a szemünk elé kerülhet egy mozgalmas húzás során. Ugyanakkor a megfigyelhetőség messze elmarad a 100 %-tól főleg akkor, ha csendesen húznak a madarak. Elképzelhető, hogy több madár is elhúz a közvetlen közelünkben anélkül, hogy észrevennénk.
Vizsgálataink során nem csak az észlelt szalonkák számát jegyezzük föl, hanem az időjárási körülményeket is. Bízunk abban, hogyha többet megtudunk az erdei szalonka viselkedéséről, akkor a meteorológiai viszonyok figyelembe vételével finomíthatunk egy ilyen megfigyelés-sorozatból nyert következtetéseken.
Fent már utaltam arra, hogy 2010-ben már a vizsgálati időszak elején alacsonyszámú, de rendszeres szalonkajelenlétet tapasztaltunk, utána azonban nyolc napon keresztül mindössze egyszer észleltünk szalonkát, és hogy ez a szünet részben egybeesett egy átmeneti jelentős lehűléssel.
Az időjárási viszonyok ilyetén változása magyarázhatja az alacsony, gyakorlatilag érzékelhetetlen szalonkajelenlétet. Tekintettel arra, hogy egy vonuló fajnál milyen fontos a szaporodási terület (az erdei szalonka esetében a hazánktól északra, észak-keletre elterülő fő fészkelési terület) időben történő elérése, egy később kezdődő vagy megszakadó vonulás egyáltalán nem biztos, hogy később is fejeződik be. Feltételezhető, hogy a vonuló egyedek az időkiesést a gyorsaságukkal igyekeznek ellensúlyozni, és ilyenkor kevesebb időt töltenek vonulás közben pihenéssel, regenerálódással, táplálkozással, helyette azon vannak, hogy behozzák a lemaradást és mielőbb elérjék a célállomást. Tudva, hogy a szalonka normális körülmények között egy nap (valójában egy éjszaka) alatt képes megtenni akár 400 km-t is, valószínűsíthető, hogy egy ilyen környezeti kényszer nagyobb teljesítményre sarkallja, ekkor viszont a monitoringozó standokon nem észleljük ezeket a madarakat.
Ha összehasonlítjuk a 2010-es és a 2009-es év megfigyeléseit (3. ábra), akkor azt láthatjuk, hogy a két görbe értékei a legnagyobb mértékben az 5. és a 6. triádban térnek el (talán az eltérő időjárási körülmények miatt, amik miatt a tömeges vonulás egy kicsit később kezdődhetett, de nem feltétlenül később fejeződött be).
Ebben a két triádban mutatkozó különbség magyarázatul szolgálhat arra, hogy a korábbi évtől esetleg jelentősen el nem térő nagyságú szalonkaállomány vonulása során miért észleltünk feleannyi madarat, mint az előző évben.

4. ábra: háromnapos időszakonként megfigyelt madarak száma összesítve 2009-ben és 2010-ben

A meglévő adatok csűrésével-csavarásával hosszan lehetne teóriákat gyártani. Tulajdonképpen a fenti okfejtés igaza is csak valószínűsíthető, ezért további feltételezésekbe nem kívánunk belemenni. A tavaszi monitoringozás folytatásában viszont eltökéltek vagyunk, és az új megfigyelések kiegészítve más kutatási eredményekkel előbb-utóbb egyre nagyobb betekintést engednek ennek a titokzatos madárnak a vonulásába, az életébe.
Ezért arra bíztatunk minden vadásztársat, ha van lehetősége a bővebb, rendszeresebb adatgyűjtésre, akkor tegye meg, mert megéri! Ha pedig már rendelkezik ilyen adatokkal, akkor nyugodtan vegye fel a kapcsolatot jelen cikk szerzőivel, akik szívesen segítenek azok elemzésében, értékelésében!

Bleier Norbert – Fáczányi Zsombor